Mindenkinek az életében jelen van AZ a könyv. Van, akinek jó emlékei vannak erről, és van, akinek kevésbé. Egyértelműnek gondolom a feltételezést, hogy az, akinek jó élményei vannak egy olvasmánnyal kapcsolatban, nagyobb eséllyel lesz könyvmoly.
Facebookon szoktam látni, ilyen kérdéseknél („Neked melyik volt az első könyv, amit elolvastál?” „Melyik könyv szerettette meg veled az olvasást?”) a nosztalgikus illatú betűket a komment szekcióban. Nagyon jó érzés látni, hogy sokan igazi klasszikusokkal indultak, esetleg kötelező olvasmányokkal.
Személy szerint én sem mindig szerettem olvasni, bár a mesék rabja voltam/vagyok a mai napig. Nem, nem a Tv-ben lévő animációs mesékre gondolok. Igen, azokban is vannak csodálatos művek, klasszikusok. Ha vizuális mesét nézek, akkor szeretem azt bábelőadás vagy színházi előadás formájában megtekinteni. Na de éles kanyar vissza felé. A mesék iránti szeretetem édesanyámnak köszönhető. Rengeteget olvasott nekem annak idején, amiért hálás leszek mindörökké. Mindmáig a kezem közé kerül Csukás István, Fekete István vagy a magyar népmesék kellemes gyermeki hangulata. Eltelt egy kis idő alsó tagozatos nebulóként, mire rájöttem, hogy olvasni jó. A kezem közé kalandozott Fekete István: Tüskevár című regénye. Mondanom sem kell, hogy egyből felkapott és lapjaival meg sem álltunk Budapesten át a Balaton partjáig. Többször is olvastam, fogom is. Gyermekként, egy pulikutyával nevelkedtem, emiatt a legkedvesebb szereplő számomra Csikasz lett. Hiszen, a saját kutyánk is annyira bohókás, okos és védelmező volt, a kíváncsiságáról nem beszélve. Nekem hatalmas érvágás volt akkor fiatal koromban, mikor megnéztem a filmet olvasás után, és nem elég, hogy hagytak ki egy csomó mindent, de hogy pont az Én kedvencem? Onnantól nincs gusztusom megnézni, amit elolvasok. Hogy őszinte legyek nem is hiányzik. Mikor elkezdtem a könyvet újra olvasni, picit idősebb, felső tagozatos koromban, értékeltem Fekete István gyönyörű tájleírását, állatok jellegzetességeinek bemutatását. Ámultam és bámultam. Akkor olvastam el egymás után kétszer. Számomra a Téli berek nem volt annyira érdekes, bár azt is többször olvastam.
Mióta megszerettem az olvasást, rengeteg könyvet olvastam. Igen, volt hogy nekem is valami kevésbé tetszett. Ezek egy pár kivételétellel a kötelező olvasmányok voltak. Mégis, ez a legjobb a könyvben. Megtanítja, hogy ha valami nem tetszik, akkor csukd be, nem kell tovább olvasnod. Ez egy hasznos tanulás lehet sok ember életében, aki kényszeresen nyeli a kesetű betűket másoktól, és nem tesz ez ellen semmit, hiába esik rosszul. Nem mondom, hogy mindez egyszerű lehet, bezárni és elsétálni. Viszont hosszú távon kamatoztat. Részben az ember az egészségét is kockára teszi ilyenkor.
Te hogyan szeretted meg az olvasást?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tasa.blog.hu/api/trackback/id/tr616633814
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
