A történelem alapjában véve is nagyon hasznos az életünkben. Fantasztikus könyvsorozatot találtam, olvastam, aminek csakis itt a helye, mivel egyszerűen megszeretteti az olvasóval a történelmet. A Regényes Történelem nevű könyvsorozat levett a lábamról sokszínűségével és azzal, hogy remek témákat dolgoznak fel az alkotók.
Anya Seton: Elizabeth sorozatát ajándékba kaptam. Az első benyomásom az volt, hogy egy ilyen kevésbé ismert történelmi személyről,mégis hogyan lehet ennyit írni? Milyen vastag,és még két része is van. Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a vastag könyveket és a sorozatokat is. Ezek nekem az erőt, az érdekességet sugalmazzák. Amikor megpillantottam a borítóját nekem nagyon tetszett, hiszen én magam alkothattam képet a karakterem arcáról olvasás közben. Biztosra vettem, ahogy forgattam a kezemben, hogy ez a felnőtt korosztálynak készülhetett, ami egy bizonyos társadalmi osztályban élő nő mindennapjait meséli el. Látszott, hogy történelmi tematikája van a könyvnek, hiszen manapság nem a borítón látszó ruhákat hordjuk, és nem a jellegzetes pózban örökítenek meg minket. Amikor elkezdtem lapozgatni a könyvet, és megláttam, melyik században játszódik, az jutott eszembe, hogy halára fogom unni magam.
Aztán belekezdtem. Bevallom, eszembe jutott, mi lenne,ha nem is olvasnám el, de valahol mélyen mégis azt éreztem, hogy ez a könyv nem véletlenül került hozzám. Mivel a történelem is érdekelt, úgy gondoltam, hogy szegényebb nem leszek akkor, ha belekezdek, elolvasom. Ha pedig nem tetszik akkor leteszem.
Amikor a végére értem, rá kellett jönnöm, hogy kár volt izgulni ezen. Hihetetlenül magával ragadott. Sok téren tudtam azonosulni lázadó kamasz, örök fiatalként Elizabeth-el. Egy sugárzó, vakmerő személyiség, aki nem él, gondolkozik úgy, mint a kornak megfelelő hétköznapi emberek. Ma már egy ilyen teljesen normális lenne, viszont érdekes volt megfigyelni a környezete reakcióit a kalandos tetteire. Felkeltette az érdeklődésem az ottani indián kultúra és az, ahogyan az író bemutatja ezt. Rájön az ember olvasás közben, hogy nem lép be az életünkbe senki ok nélkül, és persze nem is távozik csak úgy senki. Az első gondolat akkor is jó, ha nevetségesnek tűnik elsőre, viszont lehet, hogy úgy járunk a legjobban.
Végül is nem bántam meg, hogy elolvastam, nekem belefér majd még egy újra olvasás. Mindenképpen ajánlom azoknak az embereknek, akik szeretik, ha a fentieknek megfelel a főszereplő, érdekli egy korszak hagyományai, esetleg még szereti is a történelmet, de még akkor is ha nem. Bátran ajánlom kamaszoknak, akik lázadnak, agy szeretik a lázadó nőket, vagy aki belekóstolna a családregény műfajába.
Te olvastad már? Ha igen, írd le nekem bátran a véleményed.
Írhatsz nekem:
Facebookon: https://www.facebook.com/tasablog/?ref=pages_you_manage
Instagramon: https://www.instagram.com/tasablog/
Email-ben: blog.tasa@gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
