Tása Blog

A növények is szerves részét képezik blogomnak, életemnek. Amiatt tartom fontosnak, hogy általánosságban beszéljek párról, hogy a későbbiekben más ismerős legyenek a tulajdonságok azoknak, akik már most is követik a bejegyzéseim. Azt gondolom, ebből a növény sorozatból akár tanulni is tud az ember, hiszen nem ismerhet mindenki egyszerre mindent.

Beszéljünk előbb az ánizsról. Ennek a növénynek a termését használják fel és rengeteg helyen termesztik. Illatos vizet, szörpöt, teát is csinálnak belőle a gyógyászatban. A drogkereskedelemben vagy likőrgyártásban is keresett növény. Lepárlás után a megmaradt részeit tekarmánynak használják.

Benedekfű, vagy népies nevén: áldott bares, áldott halványka, pápafű. Illó olajat is csinálnak belőle, de a drogkereskedelemben is megtaláható. A benne található ”cnicin” nevű anyagot, keserű tea, bor, kivonat alakjában használják étvágygerjesztő, gyomorjavító, lázeílenes gyógyszerek készítésére.

Fehér- és feketemustár. Nálunk mint fűszeres és gyógyszerül használatos növénynek főképpen a fehér- és feketemustárnak termelése elterjedt. A pirított mustár vízzel elkeverve csípős illóolajat fejleszt, ezért készítik belőle az étkezéshez való mustárt, amely a különféle minőség szerint egy vagy többféle mustár lisztjéből készül oly módon, hogy a mustárliszthez még mustot, ecetet, bort, sót és különféle fűszereket adnak. Feldolgozás előtt sokszor kipréselik a mustármagvakat és ilyenkor a fehérmustárból és feketemustárból zsíros olajat nyernek, amelyet szappangyártáshoz, továbbá mint égető- vagy kenőolajat használnak. A fehérmustárt mint fűszeres növényt a kereskedelemben nagyobb mértékben keresik; a fekefemuslárt főképpen gyógyszerül használják. Belőle készül a muslárliszt, mustárpapiros és az illó mustárolaj. Afehérmustárt is ismerik a drogkereskedelemben, de takarmányként is elvetik, ilyenkor virágzáskor kaszálják.

Görög lepkeszeg (széna). Mint takarmánynövényt már régóta termelik. Helyenként fiatal hajtásait is eszik. Drogot magvai képeznek, amelyek illóolajat, nyálkát, zsíros olajat stb. tartalmaznak. A kereskedelemben is szerepelnek. Porokat, kenőcsöket, tapaszokat készítnek belőlük, a posztógyártásnál is használják. Sajtot is fűszereznek velük. A lepkeszeg a hüvelyesek családjába tartozik.

Jószagú lobatop. A föld feletto részét szintén ismerik a drogkereskedelemben. A gyógyászatban illóolaja miatt használják, amelyből a termésekben körülbelül l % a levelekben 0,35% van. Gyomor- cs idegbántalmaknál alkalmazzák, azonkívül gilisztaűző szereket készítenek belőle.

Kerti majorana. Nálunk, valamint Európa más melegebb országában is termelik, itt azonban a növény egyéves. Mint fűszernövény nagyon keresett A drogkereskedelemben is ismerik. A gyógyászatban illóolaja miatt kenőcsök, forrázatok, fürdők, tűsszentőporokkészítésére használják.

Koriandrum. Régi idők óta termelik mindenfelé. Éretlen állapotban az egész növény igen kellemetlen poloskaszagú, az érett termések ellenben kellemes fűszeres illatúak és ugyanilyen ízűek. Használják gyógyszerül, konyhatűszerűi, hús- és szalonnapácoláshoz, sörgyártáshoz, likőrkészítéshez és illóolajgyártáshoz. Helyenként cukorral bevonva csemege gyanánt vagy gyomorecősítő szerként eszik. Illóolajáért használják, amely a termésfalban levő olajjáratokban fordul elő. Ámbár illóolajtartalma aránylag csekély, azért az illőolajgyártáshoz mégis nagy mennyiséget használnak fel. Az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyag kedvelt állati takarmányt képez, mivel fehérjét és zsírt tartalmaz, ezért állatok táplálására kiválóan alkalmas.

Körömvirág. Falusi kertekben is gyakran ültetik dísznövény gyanánt, helyenkén el is vadul. Mint drog és ipari növény is csekély jelentőségű met csak kisebb mennyiségben használják gyógyszerül, festőszerül vagy pedig szobafüstölő készítéséhez. Sokszor sáfrányhamisításra használják és ilyenkor pirosra festik. Kesvés illó olajat és árga fstéke tartalmaz.

Len. Vadon nem fordul elő, de mint ipari növényt, ősidők óta termesztik. Magvait a drogkereskedelemben használják fel, melyek nyálkát, és zsíros olajokat tartalmaznak.

Mák. Már ősidők óta termelik és majdnem az egész földön elterjedt. Gyógyszerül az élettelen mákfejeket, a magvakat és a belőlük préselt olajat és az érettelen mákfejek bemetszése által nyert ópiumot használják. A sziromlevelek lehullása után a legnagyobb mennyiségben tartalmazzák az ópium alkaloidáit. A mákfejeket szörpök, borogatások készítésére használják. Ezek, az alkaloida tartalmuk miatt csak orvosi rendeletre szabad akamazni.

Redőszirom vagy maszlag. Ez a növény az egész földön előfordul. Levelei és magjaik igen erős mérgek. Főképpen Hyosciamint tartalmaznak. Kivonatok, füstölők, asztmacigaretták készítésére használják.

Ricinus. Azon orvosi növényeink között, amelyeknek termesztését a háborús viszonyok tették szükségessé, nagy jövője van a nálunk, eddig főképpen csak dísznövényként termesztett ricinus-nak. A ricinus magvaiból előállított olaj, mint általánosan használt hashajtószer ismeretes és eddig főképpen Olaszországból került hozzánk. Minthogy a ricinus termesztéséhez sem különösebb talaj, sem különösebb megmunkálás nem kell, joggal remélhetjük, hogy termesztését hazánkban felkarolják, ezáltal eddigi behozatalunkat fedezni tudjuk. Aricinus és magvaiból készített olaj már az egyiptomiak óta ismeretes. A ricinus hazája Afrika, de általában elterjedt a mérsékelt és tropikus égöv alatt.

Sáfrányos szelkice. A sáfrányos szeklice hazája ismeretlen, mert ősidők óta használják. Főképpen melegebb vidékeken termelik, de hazánkban is sokszor találjuk falusi kertekben. Népünk bogács-sáfrány, magyar vagy tót sáfrány, néhol vad. A drogkereskedelemben is használják. Sárga és piros festékanyagot tartalmaz, mely utóbbi: a carthamin az értékes része. A gyógyászatban alig használják, finom füstölőket készítenek belőle. Az iparban selymet festenek vele, de e téren is kiszorítják az anilinfestékek. A valódi sáfrány hamisítására is használják.

Forrás: Dr. Augustin Béla, Dr. Darvas Ferenc, Schneider József: A gyógy- és vegyipari növények termesztése c. könyv